Véletlenül felvettek a glasgowi egyetemre

Na, jó! Ez így nem egészen pontos, de azért nagyon sok véletlen van a történetben.

Ok, szóval nem csinálhatok itthon börtönrádiót! Négy évig csináltuk. Jól-rosszul, ahogy tudtuk. De ha nem, hát nem. A sitteseket viszont nagyon megkedveltem. Meg az egész témát. Annyi klassz dolgot lehetne csinálni, akkorát fordulhatna sok-sok ember élete. Vannak nagy kérdések és baromira érdemes sok-sok oldalról megvizsgálni a dolgot. A négy év alatt volt szerencsém meghallgatni sok, a témához valamiért közelálló véleményét, a jófej bv-sét, aki azt mondja ő igazából nem is bv-s, a hivatalos vonalat inkább követő bv-sét, a nagyon sokféle szemléletű civilét, a családtagokét és persze a legfőbb szakértőkét, börtönrádiós kollégáink véleményét, akik belülről ismerték a rendszert. Hogy a rendszer nem működik, abban mindannyian egyetértettek. A megoldásokról, az irányokról már volt egyet nem értés. Aztán egyre több külföldi szakértőt kezdtem követni, akik megint csak nagyon különböző szociális környezetből jöttek.

Lettek köztük kedvencek. Pl Russel Webster, akinek a blogján megtalálsz mindent, amit valaha tudni akartál a bűnözés és a drogok világáról. Ráadásul sok-sok világos infografikával és jól érthető példákkal. Mondjuk mindez 80%-ban a UK-re vonatkozik és olvasgatás közben állandóan azon sírtam, hogy miért nem tudjuk ezeket az adatokat, mutatókat, helyzetet a magyar helyzetről.

Vagy Carl Cattermole, akit már a brit Prison Radio konferenciákról ismertem és akinek a fantasztikus kis Túlélő füzetkéjét is milyen jó lenne valakinek magyarítania. Carl egy évet ült és közben rájött, hogy jól ír. Azóta ír. Főleg börtön témában. Érdemes olvasni.

Carl Cattermole: The Knowledge to Porridge, A Survival Guide

Fantasztikus civileket ismertem meg virtuálisan. Mint pl. a volt-elítéltekből álló EXceptional, akik szabadulókat és munkahelyeket párosítanak össze mindkét fél megelégedésére, vagy a Howard League, akik egy hatalmas szervezet és sokat tudnak tenni a börtönreformért.

Aztán kiderült, hogy a skótok sokkal bátrabban nyúlnak hozzá a büntetésvégrehajtás rendszeréhez és mernek újat lépni főleg a közösségi igazságszolgáltatás, vagyis minden olyan szankció terén, ami nem jár elzárással. Úgyhogy elkezdtem követni a CJVSF-ot, aminek egyszerűen képtelen vagyok megjegyezni az akronímját, viszont az összes skót önkéntes szervezetet tömöríti és egy nagyszerű konferenciájukon a hivatalos bv szervekkel hozta őket össze.

Na, de hol vannak itt a véletlenek? Hát ott, hogy amikor Glasgow-ban jártam, gondoltam benézek az egyetemen a kriminológia tanszékre, mire kiderült, hogy az egyik legizgalmasabb szerző Fergus McNeill épp ott tanszékvezető és a brit börtönrádiósok épp jól ismerik és bár épp a könyvét írja, aminek a folyamatát a fenti blogon már egy jó ideje követem, hajlandó velem találkozni, sőt bemutat a PhD hallgatóinak. Ja, és a mester szakok nyílt napja is épp akkor volt, sőt kiderült, hogy 60 éves korig még diákhitelt is kaphatok, a skótok ilyen jó fejek. Úgyhogy nem vesztegethetem az időt, jelentkeznem kell.

Felvettek és most elkezdődik a készülődés. Szakmai és személyes. Erről fog szólni ez a blog. Megtisztelsz, ha olvasol! A témák: kriminológia, kutatás, tanulás külföldön és minden más ...






Megjegyzések

  1. jobb későn, mint soha - ez természetesen nem a te legújabb fantasztikus vállalkozásodra vonatkozik, hiszen az abszolút időben van, hanem arra, hogy most találtam meg ezt a blogot és ezt a posztot (a glasgow-s hírrel már szembesültem a fb-on, de nem tudtam, mi van mögötte).
    hát hajrá, szuper vagy!

    nem tudom, milyen terveid vannak a jövőre nézve (talán te sem tudod), de egyben biztos vagyok: fogunk mi még együtt pingpongozni! (és nagyon remélem, hogy - okafogyottá válása miatt - tüntetni meg nem.)

    addig is - szerva ott, én meg olvaslak majd!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bemutatom az (egyik) lakótársamat

Egy kis szünet

Érzelmi szakjogász