Stuart, egy élet visszafelé
"Ez az egész lényege, nem?" - magyarázza Stuart. "A hajléktalan az, ami marad. Ami marad, ha elvesszük azt, ami az embert egyenesbe' tartja - akki nem lép eccerre, hol a rétes, rampampam - a család, a meló, katonaság, ilyenek." "Alapvetően óvatos, ijedős csapat, akik, amikor 'bekattannak', akkor a saját veszteségeik ellen tombolnak. Néhányan olyasmiket éltek át, amitől elhánynád magad, ha ismernéd a részleteket, de nem lesz belőlük sorozatgyilkos, gyújtogató, levélbomba-gyártó. Tördelik a kezüket, sírnak, fel-alá járkálnak a kicsi szobáikban, azt hiszik, minden az ő hibájuk (vagy épp azt, hogy semmi sem az ő hibájuk, amiből meg az következik, hogy nincs kontrolljuk az életük felett), vagdossák magukat, csak nézik, ahogy elsuhannak a napok, hónapok és szétverik a fejüket. Néhányan elképesztően viccesek, néhányan nagyon tehetségesek, sokan kedvesek, sokan unalmasak, egynéhány valaha gazdag volt és jó néhányan közülük valamilyen szinten őrültek....