Egy laza csütörtök este a Ben Nevis-ben

Ha Ninon "itthon" van, akkor minden pörgősebb, vidámabb, élettel telibb. Most is az ő ötlete volt, hogy este mindannyian menjünk el a Ben Nevis nevű kocsmába, ahol aznap élő zene van - amúgy még szerdán és vasárnap is. A kocsmáról még annyit kell tudni, hogy itt kapható Glasgow-ban a legtöbb fajta whisky, de vannak jó sörök is persze. Ha meg nem ismered a különböző whisky-ket, hát a pultosok és az úri közönség is szívesen a segítségedre siet.
A hely tipikus: kicsi, sokan vannak és mindenki nagyon barátságos.
A zene jó és vállalkozó kedvű zenészek mindig beszállhatnak egy kis közös zenélésbe.

Ott voltunk hát mindannyian, akik épp most a lakásban együtt lakunk: Gavin, aki elképesztő bábokat gyárt. Például egy hatalmas hal lakik az egyik szekrény tetején, kicsit le is lóg róla, amit egy, a hátába szúrt pálca segítségével lehet sétáltatni, amikor is vidáman csapkod az uszonyaival. Szeret sétálni. Mármint a hal.

Lorraine, aki nem sokat bújik elő a szobájából, de ha mégis, akkor kiderül róla, hogy pszichológus és mindenféle trauma képzéseket végez - remélem januárban együtt tudunk menni egyre Londonban - hogy a lehető legfelkészültebb legyen majd a az Orvosok Határ Nélkül küldetésein.

Aztán persze jött Ninon is, akiről már meséltem korábban és Masa is, aki meg ír, színészkedik, rendez meg néha rajzol is.

Nem, a Mikulás-szerű úriember nem lakik velünk. Ő egy törzsvendég, akit Ninon, aki egy év alatt több barátot szerzett Skóciában, mint más egy élet alatt, természetesen ismer. Mikulás George már nagyon sokadik  sör után tért be a kocsmába és ha már itt van, miért is hagyta volna abba az ivást. Így aztán nagyon sokszor mutatkoztunk be és mindannyiszor nagyon örültünk egymásnak. Nem is lett volna nagy baj, ha nem akar megtáncoltatni, aminek nem lehetett ellenállni - nem annyira miatta, hanem mert olyan fergetegesen talpalávaló volt a zene. Odáig meglepően jól ment a dolog, amíg engem kellett forgatnia, de a saját pörgés kicsit túl volt az alkoholszintjén. Utána többen gratuláltak, hogy meg tudtam tartani és így csak egy poharat kaszált le az egyik asztalról.

A zenészek angyalarcú fiatalok voltak egy  dobos öregúrral, akiről megtudtuk, hogy amerikai és a mostani megszorítások alkalmával őt is ki akarták utasítani az országból, de a kollégái az egyetemről kampányt indítottak és szerencsére maradhatott.
A gitáros alattunk lakik és sokat zenél otthon is, így soha nem vagyunk zene nélkül. Azért az nem baj, hogy különböző bandákban játszik, a legkülönfélébb stílusban.  :-)

A pult végén ücsörgő férfi sokáig békésen hallgatta a zenét, majd egyszercsak minden előzetes bejelentés és figyelmeztetés nélkül dalra fakadt. A zenekar és a közönség lábdobogással bíztatta. Róla azt tudtuk meg, hogy 4 testvérével acapellát énekelnek és jönnek most januárban is a Celtic Connections-re, amikor két hétig minden második kocsmában a legjobb zenékbe lehet belebotlani a hivatalos programokon túl is.


Hazafelé, a parkon át sétáltunk.
Holnap ismét könyvtár és sok-sok szakirodalom. Jó lesz!