És lassan minden körbeér!


38 évvel ezelőtt - Szűzmáriám! Még kimondani is! - az ELTE TTK-n lyukkártyán adtuk le a programjainkat, amiket átszállítottak - hetente egyszer vagy talán kétszer, nem szaladgáltak fölöslegesen - a BME-re, ahol a szobányi számítógép 10-20 soros kis progijaink hatására elkezdett kerregni-berregni és alig telt bele néhány perc és már meg is mondta, hogy mondjuk az egyetemi csoportok között melyiknek a legmagasabb az átlag életkora! Bizony! (ott még nem az volt az, amiben én voltam, ez később, a pszichológián volt ... itt meg már a egyenlő bánásmód jegyében nem illik ilyesmiket kérdezni). Az eredményt aztán az okos gép mintegy 20-30 oldalas printout papíron - tudjátok, aminek olyan jó érzés a perforált szélét letépkedni, minél vastagabb a köteg, annál nagyobb a siker - szóval ezen a slejfnin kinyomtatta. Papírtakarékosságról szó nem volt, a papírhalmok méteres tornyokban álltak és mindenki bátran vitt belőle haza is, "a dolgozó népet szolgálom". A papír újrahasznosításának úri huncutságáról először ezután kb. 4 évvel hallottam, amikor már az International House nyelviskola tanárijában a native speaker-ek egyik szimpatikus furcsasága volt, hogy feltépkedték a használt papírt és azt használtuk cetliknek, illetve külön fakkban tartottuk a nagyobb íveket. Ezt a furcsaságot aztán 5-6 évvel később már a Nevelési Tanácsadóban én terjesztettem tovább. Most még viszont csak a '80-as évek legelején tartunk és a leadás után mintegy 10 nappal már vissza is kapom nagyszerű logikai teljesítményem eredményét - többnyire a hibaüzeneteket akkurátus sorokba rendezve. Addigra általában már fogalmam nem volt, hogy mire is vonatkozott a program - vajon tényleg az átlag életkorra, vagy az egyre jobban teljesítő magyar népgazdaság mutatóira. Valahova pedig biztos felírtam, hogy mit is akartam kiszámolni, de ha meg is találtam a jegyzeteimet, a gondolatmenetet valahogy már csak ritkán tudtam rekonstruálni. Nem, PC még nem csak nekem nem volt, de az egyetemen is csak utolsó évben kaptunk "gépidőt" a TTK asztali gépeihez. Már legalábbis azok, akik nagyon lelkesek voltak és hamar feliratkoztak. Én nem voltam ezek között. Nagy nehezen aztán - a módját ne firtassuk - mégiscsak lediplomáztam, de soha a szakmában nem dolgoztam. Az egyetemnek mégiscsak volt életet meghatározó hatása, ugyanis itt ismerkedtem meg egy skót fiúval, aki miatt aztán egy évet voltam Cambridge-ben ... de ez már egy másik történet ... hanem most, ismét itt a Brit szigeteken, csak kicsit feljebb, mit tanulok most bőszen? 
Természetesen programozni. Az 'R' nyelv bugyraiban töltöttem a mai délutánt és fogok még nagyon sokat, ahogy látom. Most már persze egy ügyes kis online program segítségével gyakorlom a vektorok és mátrixok kezelését, a relációk relációját és attól tartok itt nem úszom meg olyan könnyen. A 35 évvel ezelőtti diplomámnál egy kicsit komolyabb kutatást kell összeraknom tetszőleges témában. 
Hol vagytok drága évfolyamtársak? Nem tudom letölteni a programot!!
 😉

Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. Hát ez az! Valami kevéssé ismert statisztikákra, kvantitatív kutatásokhoz kifejlesztett nyelv.

      Törlés
  2. https://www.r-project.org/

    https://hu.wikipedia.org/wiki/R_(programoz%C3%A1si_nyelv)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, drága Balázs! Most jutottam hozzá! Fogok még hozzád fordulni, asszem! ;)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bemutatom az (egyik) lakótársamat

Egy kis szünet

Érzelmi szakjogász